Ha valakinek nem tűnne fel a blog címéből, ez keményen spoileres lesz. Szóval aki még nem látta a filmet, az inkább zárja be az oldalt. Vagy nyugodtan olvasson tovább, de én szóltam előre! (Mondjuk nem mintha a trailerek után lenne mit elspoilerezni).

A Blizzard 1994-es, Warcraft: Orcs and Humans című játékát filmesítették meg, legalábbis egy részét. Mondjuk, hogy a Warcraft: The beginning helyett találóbb lett volna a Warcraft: The very beginning. A sztori szerint az orkok világa kissé megkopott, nincs az a tatarozás, ami helyrehozná, ezért nem marad más hátra, átcuccolnak Azeroth világába, mégpedig egy hatalmas portálkapun keresztül. A műveletet az orkok részéről egy Gul'dan nevű warlock, az emberek részéről Medvih, az aktuális őrző támogatja (utóbbi csak a film közepe felé derül ki).

Az eredeti játék ott végződik, hogy az orkok szépen elkergetik az embereket északra, hogy aztán a Warcaft II-ben újra egymásnak essenek. A film készítői ezt nem vállalták be, átjött a Horda, az emberek felkészültek a közelgő háborúra, ééééééés stáblista. A laikusok jogosan méltatlankodnak valószínűleg, hogy csak ennyi? Átjönnek, odacsapunk nekik, majd hazamegyünk, aztán majd egyszer újra odacsapunk? Lényegében egyik nép sem jutott előre, sehova sem futott ki a film, csak lefektette az alapokat. Emiatt remélem, hogy a folytatást nem kaszálják el, mert az eredeti történetben hatalmas potenciál van, kár lenne nem megfilmesíteni. 

Nézzük a pozitívumokat: Jelen sorok írója már iskolás kora előtt találkozott ezzel a világgal (Warcraft II), amelynek azóta is nagy rajongója (bár a WoW-al talán ha pár órát játszott), úgyhogy gondolhatjátok, mennyire szeretett volna erről egy filmet látni. Jó előjelnek tűnt, hogy a Blizzard maga vette kézbe a filmet, hiszen tudjuk, hogy zseniális rövidfilmeket tudnak készíteni, és a játékaik sztorija is elsőrangú... volt egykoron, mostanra valahogyan elkopott az a kreativitás, amiért nagyon szerettük anno. Nem rosszak az új játékaik, de nem is nyújtanak igazán emlékezetes történeteket, és itt most elsősorban rátok nézek Diablo 3 és Starcraft 2 ! Szóval ilyen háttér mellett eljutottam oda, hogy már csak annyit vártam el a filmtől, hogy színvonalban ne legyen olyan gyalázatos, mint a korábbi, (joggal!) sokat szidott játékadaptációk. Jelentem, ez lényegében sikerült, a játék hangulatát remekül hozta. Az effektek, az orkok, a legtöbb díszlet hűen hozta azt, amit a játéktól megszoktunk, a hideg futkosott a hátamon, mikor megláttam Ironforge-ot, Stormwindet, vagy megjelentek az elfek. Örültem, hogy a Gyűrűk ura után láthatok egy olyan fantasy filmet, ahol az orkok nem a "csúnya-rossz-fúj" skatulyába vannak beszuszakolva. Ja, filmen is eszméletlen ütős volt, mikor alkalomadtán meglendítettek egy túlméretezett harci pörölyt. Újra tizenéves kölyöknek éreztem magam, aki igyekszik megtalálni a tökéletes stratégiát az ellenfél elpusztítására.  Egyedül talán arra a szerencsétlen agyaggólemre tudom azt mondani, hogy rettenetesen gagyin nézett ki, mintha pont ott fogyott volna el a film büdzséje. 

Viszont a film sajnos nem lett jó, pedig iszonyatosan jó volt hozzá az alapanyag. Azt már említettem, hogy elég bátortalanok voltak a sztori befejezésével kapcsolatban, de a kezdete sem volt az igazi. A problémám az, hogy aki nem ismeri a játékok történetét, annak elég sok lyuk lesz a történetben. Miért erőlködik ennyire Gul'dan, miért árulja el az embereket az őrző? Egyáltalán, kik azok az őrzők? Oké, kaptunk rá utalást, hogy hát ők őrzik a királyságot, de arra ott van a hadsereg is. Ezt egy pár perces párbeszédben simán el lehetett volna mondani. Az se derül ki, hogy ki az a démon, aki megkörnyékezi Medvih-et. Bár talán, ha lesz folytatás... A film 2 órás, nyugodtan kaphatott volna még némi játékidőt, hogy legalább megemlítsék a Lángoló Légiót, valahogy az egész konfliktust sokkal jobban megalapozta volna. Még egyszer mondom, én ismerem a hátteret, de ha egy Warcraft-szüzet vittem volna magammal a vetítésre, akkor ő tuti, hogy fejcsóválva jönne ki a film végén, és nem tudnám hibáztatni érte. Ahogy a könyvadaptációknak, úgy a játékfeldolgozásoknak is ügyelniük kell rá, hogy önmagukban érthetőek legyenek.

Én általában érzékeny vagyok a filmek szereplőire is, ettől a filmtől is elvártam, hogy ne faék egyszerűségű figurákat vonultasson fel, de sajnos hiába. Emiatt nem is tudtam igazán szurkolni senkinek sem, Durotan, és Llane király halála sem mozgatott meg bennem semmit. Főleg, hogy utóbbinak nem is volt lényegében értelme. Érzem én, hogy ettől a résztől valami katarktikus élményt vártak az írók, de ahhoz a királynak kellett volna adni némi mélységet, a halálának pedig értelmet. Az elképzelése az volt, hogy ha már meg kell halnia, mert körbevette az ellenség, akkor ölje meg a havercsaj ork, és attól majd a két nép biztos összeborul. Na, ez annyira bevált, hogy a film végén Lothar már javában gyűjti a Szövetség hadseregeit az orkok ellen. Llane, az idei Darwin-díjat neked ítélem.

Hasonlóan vállvonogatós volt az a rész is, mikor Lothar fiát megölik. Ha jól emlékszem, csak egy rövid jelenetben utaltak rá korábban, hogy köztük valamiféle rokoni kapcsolat van, és a fiú ezen kívül más teljesítményt nem is nagyon tudott felmutatni, miért izgassam hát magam nézőként? Másrészt Travis Fimmel arckifejezése olyan volt, hogy akár tortát is szeletelhettek volna előtte. Értem én, hogy talán nem akarta túljátszani, de valamit JÁTSZANIA kellett volna. Amúgy ez utóbbit persze az összes többi színészről el lehetne mondani, esküszöm, a kis Thrall... akarom mondani a még csak kis Go'el többet színészkedett, mint a felnőtt szereplők.

A Blizzard igazi jó hangulatos, fülbemászó, könnyen megjegyezhető zenéket készít a játékaihoz (bár ez a Diablo 3-nál és Starcraft 2-nél valahogy nem sikerült), itt viszont nem volt olyan zene, ami megmaradt volna bennem. Volt egy olyan zenei motívum, ami emlékeztetett egy WoW-os zenére, de hiányzott belőle az, ami jóvá tette a játékok zenéit. Pedig az a Ramin Djawadi felelt a zenéért, aki a Trónok harcához is komponált, ott megmutatta, hogy érti a dolgát. Végül pedig a vágás. Emberek, a vágót legszívesebben agyoncsapnám egy szívlapáttal. Biztos vagyok benne, hogy sok fontos kulcsjelenetet is kidobtak, de amit benne hagytak, az is rettenetesen lett összerakva. Azt mondják, az a jó vágás, amit szinte észre sem lehet venni. Itt viszont nem hogy észrevétlen nem volt, de fájdalmasan egyszerű, ötlettelen, átgondolatlan. Mondhatni, zavaró módon lett összevágva. Nem tudom, ki volt az elkövető, de üzenem a készítőknek, legközelebb bízzanak rá valami egyszerűbb feladatot. Mondjuk tarthatná a puskamikrofont.

Pontozni nem pontoznék, nem hiszem, hogy egy filmet lehetne számokkal jellemezni, inkább csak összefoglalnám néhány pontban:

• Aki szereti az eredeti játékokat, azok nyugodtan üljenek be rá, valószínűleg jól szórakoznak majd rajta.
• Aki viszont nem ismeri, az jobban teszi, ha előtte készül egy kicsit. Ezt a sorozatot tudom ajánlani nekik: https://www.youtube.com/watch?v=vT76gLhy-rQ&list=PLNIOxu0iT7P6VkUMfObZrugFuy6ykmKH7
• Remek hangulat.
• Jó effektek, díszletek, királyak az orkok.
• A zene nem méltó a témához.
• A vágás pocsék.
• A karakterek és a színészi játék borzasztóak.
• Remélem, hogy lesz folytatás, profibb megvalósítással, a téma megérdemli.

Pár gondolat a fordításról. Én angolul néztem, feliratosan, úgyhogy a szinkronról nem tudok nyilatkozni. De most komolyan, muszáj volt Ironforge-ot és Stormwindet lefordítani?! Ez volt az a pont, amikor viszont nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek, de a közönség felszisszenéséből ítélve ezzel nem voltam egyedül. Ez persze nem az eredeti film hibája.

A filmtől függetlenül gondolkodtam amúgy, hogy miért vannak annyira elátkozva a játékadaptációk. Valószínűleg benne van az is, hogy a legtöbb író, rendező nem ismeri igazán az alapanyagot. Képregényfilmeknél láttuk, hogy az alapmű ismerete és tisztelete mennyit tesz hozzá a végeredményhez (megy a pacsi, Deadpool). Viszont gyanítom, hogy a készítők úgy gondolják, hogy felesleges belefektetni az időt a rendes forgatókönyvbe és a jó színészekbe, hiszen úgyis sokan szeretik a játékot, amit feldolgoznak, ők úgyis elmennek megnézni. És biztos hoznak magukkal még tíz embert.  A másik probléma, hogy egyes játékok, kiváltképp amiket a Blizzard készít, igencsak komplexek ahhoz, hogy egy darab, pár órás film elég legyen hozzájuk. Emiatt, bár tudom, hogy igencsak költséges lenne, sokkal több értelmét látom mozifilm helyett a TV sorozatoknak. Egyrészt a karakterek mélységet kaphatnának, az epizódok végén ütős cliffhangerekkel hozhatnak be csavarokat. Gondoljunk bele, ha a Warcraft is egy 10 részes, HBO színvonalú sorozatot kapott volna, az mennyi lehetőséget rejtett volna magában. Nem kellett volna fontos háttérelemeket (Sargeras, és a többiek) kidobni, ahogy a Trónok harcában, itt is szépen, fokozatosan felépíthették volna a világot. Valamint 1-1 szereplő halála sokkal nagyobbat ütött volna. Nagyon remélem, hogy ha egyszer eljut a világ a Starcraft feldolgozásáig, akkor lesznek olyan bátrak, és bevállalják a TV sorozatot. Most pedig kihúzom a kezemet a biliből.