Figyelem, a blog címéhez hűen erősen spoileres írás következik, csak akkor olvasd tovább, ha már láttad a filmet, vagy ha nem zavar az ilyesmi.

Mielőtt belevágnék a film elemzésébe, szenteljünk pár gondolatot a filmet övező "botránynak". Történt ugyanis, hogy egy remek japán mangát / animét az amerikaiak szerettek volna megfilmesíteni. Teljesen érthető, hogy mindezt jövedelmező módon kívánták elérni, úgyhogy bedobták a filmbe Scarlett Johanssont főszereplőnek. A probléma ezzel az volt, hogy Johansson annyira japán, mint amennyire én bantu néger vagyok, márpedig a történet főhőse Motoko a felkelő nap országának lakója. Ez azonnal kiverte a biztosítékot egyes embereknél, lett is belőle óriási nagy patália. Hát hogy képzelik ezek a büdös rasszista producerek, hogy egy japán karaktert amerikai színésznő fog eljátszani? Szégyen, gyalázat, blaszfémia, fúj... Viszont felröppentek olyan hírek is, hogy pont a japánokat nem zavarta a dolog, sőt, örültek neki, hogy végre a nyugatiak is jobban megismerik ezt a történetet. Valamint engem sem igazán izgatott a dolog, hogy miért, azt had magyarázzam el ezzel a képpel:

Lehet, hogy az én szememmel van baj, de számomra a japán anime karakterek többnyire inkább európainak tűnnek, persze kivételek azért akadnak. Johansson véleményem szerint tökéletes választás volt, már ha mindenképpen nyugati színészt akarunk. Engem személy szerint jobban zavart Pilou Asbæk, aki Batout formálta meg. Hogy érthető legyek, kaptok róla is egy összehasonlító képet:

Az animés változat valahogy sokkal komolyabb ellenfélnek tűnik,mint a filmes, én konkrétan majdhogynem röhögőgörcsöt kaptam, mikor megláttam a mozivásznon. Az se segített rajta sokat, miután a film egy pontján megkapta a szem implantátumait. Az ő szerepére valaki sokkal termetesebb, marconább színészt kellett volna választani, szélesebb háttal, vállakkal, keményebb arcélekkel.

A film világáról ejtsünk pár szót, ha valaki úgy olvasná ezt a blogot, hogy nem látott még semmit ebből az univerzumból. A jövőben járunk, ahol a technológiai fejlődés eljutott arra a szintre, hogy az emberek mindenféle test / agy implantátumokat pakolnak magukba. Majdhogynem mindenkinek van valamilyen telekommunikációs agyi eszköze, valaki röntgenszemet kapott, vagy ami a legdurvább, létezik olyan agyi interfész is, amely segítségével az emberek csak úgy rá tudnak csatlakozni egy számítógép hálózathoz. Mármint az agyukkal, nem pedig valami ősi, barbár okostelefonnal. Sajnos az előnyök mellett azért mindennek vannak hátrányai is, ahogy ma kérdéseket teszünk fel a web, az okos eszközök veszélyeiről, úgy ebben a jövőben is megjelennek a kritikai hangok. Joggal amúgy, mert egyes kiberterroristák előszeretettel hackelnek meg emberi elméket, hogy aztán az áldozatnak új személyiséget, tudatot adjanak, illetve egyfajta bábként használják fel a saját mocskos céljaik elérése érdekében. A történet főhősének már csak az agya az, ami emberi, az egész teste csupán egy robot.

Még mielőtt igazán komolyan nekiesnék a filmnek, nézzünk pár pozitívumot. A képi világ valami elképesztően látványosra sikerült. Én magam 2D-ben láttam, mert első nézésnek jobban preferáltam az eredeti nyelvet, de több helyről hallom, hogy a 3D változat is nagyon élvezhető lett. Viszont egyelőre ódzkodok tőle, hogy megnézzem így is, mivel utánajártam, ez bizony konvertált 3D. Szóval a látvány igencsak rendben van, a város látképe valami elképesztően néz ki, mindent beborítanak a színpompás hologram reklámok, mégsem tűnik giccsesnek az egész. Ha már látvány, az anime ismerői között biztos felmerült az a kérdés, hogy Johansson fog-e anyaszült meztelenül mutatkozni. Nos, fog is, meg nem is, ugyanis a filmbéli változatban a főhős teste sokkal jobban hasonlít egy robotra, mint egy hús-vér emberre, de gondolom ezen nem igazán kell meglepődni. Külön tetszett, hogy az eredeti műből átvettek bizonyos kamera beállításokat is, például mikor Motoko testét létrehozzák, vagy a meghackelt agyú szerencsétlen lövöldöz a bokáig érő vízben. A látványhoz pedig remekül illő zenét kaptunk, aminek a stílusa eléggé eltér az eredetitől, de nincsen vele gond. Persze azért a készítők voltak annyira jó fejek, hogy a stáblista alá bekeverték Kenji Kawai zenéjét.

Több helyről olvastam, hogy Johanssont eléggé vérszegény alakítást nyújtott. Mivel a film szerint az egész teste egy gép, nem nagyon akadtam fenn azon, hogy nem Broadway szintű színészkedést láttunk tőle. Bár lehet azért sem zavart a dolog, mert nem igazán éreztem egyik színészen sem, hogy remek alakítást nyújtott, mindenki hozta a kötelező minimumot és kész. Színészi Oscart senkinek nem fognak ezért a filmért kiosztani, de legalább nem volt kínosan rossz alakítás.

 És akkor a negatívum. Vagy hát legalábbis nekem az, az animét nem ismerők számára nem biztos. Az eredeti mű az élet mibenlétét feszegeti, honnan számít valami, vagy valaki személynek? Az anime számomra egyik legerősebb pillanata az, mikor a Bábjátékos nevű program, ami épp megrekedt egy géptestben, közli, hogy szabad akaratából van ott, és abban a helyzetben, ahol, és mivel érző lényként definiálja magát, menedékjogot kér. Miközben Motoko, akinek csak az agya emberi, minden más testrésze implantátum, azon elmélkedik, hogy ő maga embernek tekinthető-e. A végén pedig eljutunk oda, hogy lényegében egy új életforma születik meg, amely a számítógépes hálózaton él. Ezzel szemben a 2017-es amerikai verzióból kidobták ezeket a kérdéseket, e helyett fogták a klasszikus Robotzsaru történetet, és azt átültették ebbe az univerzumba. Motoko a film nagy részében nem is Motoko, hanem amerikai neve van, és a film arról szól, hogyan deríti ki, hogy ő valójában egy technofób japán lázadó volt, akit elkaptak, törölték az emlékeit, és az agyát átültették egy robot testbe. Az így kapott kiborgot pedig mindenféle rendészeti célokra használták fel. Amúgy ez végül is jó magyarázat arra, hogy egy japán személy miért kaphatott egyáltalán nyugati arcot viselő robot testet. Magyarázza el nekem valaki, hogy ha ez technikailag lehetséges lenne, akkor milyen logika mentén döntene valaki úgy, hogy pont egy rebellis személyből csinálunk magunk számára szuperkatonát, miközben biztos, hogy lennének erre jobb alanyok. Mondjuk akik hívei a technológiának, és történetesen valóban nem lennének képesek már máshogy életben maradni, például valóban végzetes balesetet szenvednek, felfalta a testüket a rák, és így tovább. A történetnek ezt a részét pont emiatt éreztem roppant erőltetettnek, csak hogy legyen ok arra, hogy eljussunk a film végkimeneteléhez. És persze az eredeti mű filozofikus kérdésfelvetéseit feláldozták annak oltárán, hogy egy egyszer nézhető popcorn mozit hozzanak létre. Ironikus módon a készítők pont azt csinálták az eredeti művel, mint amit a filmbéli gonosz vállalat Motokoval, megfosztották lénye legfontosabb részeitől. Persze tudom, hogy vannak, akiket ez egyáltalán nem zavar, nem mondom, hogy az eredeti mű mondanivalója feltétlenül fogyasztható a nagyközönség számára. Sokaknak biztos bejön majd így is a film, nem mindenki számára nyújt kikapcsolódást az, hogy az élet nagy kérdéseiről elmélkedjen. Azt azért remélem, hogy sokan lesznek, akik ennek hatására bepróbálkoznak az animével, vagy akár a mangával is.