Újabb spoileres kritika következik, tehát csak akkor olvasd tovább, ha már láttad a filmet, vagy nem zavar, ha már előre tudod, mi fog történni.

Valószínűleg nem sokan érzik úgy, hogy a Disneynél jó kezekben van a Star Wars, főleg az Ébredő erő után, sokan beszélnek a széria megerőszakolásáról, Lucas nagy víziójának a sárba döngöléséről. Kövezzetek meg, de én úgy gondolom, hogy ez a legjobb, ami az egész branddel történt az elmúlt időszakban. Az egész SW univerzum elképesztő nagyságúra nőtt, és nem a filmek, hanem a könyveknek, videojátékoknak, és képregényeknek köszönhetően. Elég egy pillantást vetni arra a sok ezer éves kronológiai áttekintésre, egyből látszik, hogy nem elvetélt ötlet az, amibe a Disney belevágta a fejszéjét, miszerint amíg a Föld kerek, minden évben lesznek új SW filmek. Éppen ezért fogadtam kitörő lelkesedéssel, hogy jön az első antológia film, ami ennek a posztnak a tárgya.

Mielőtt nagyon belemennék a részletekbe, jónak, vagy rossznak tartom a filmet? Jónak, nagyon jónak. Sokan a Birodalom visszavághoz hasonlítják, amiben van is valami, de úgy gondolom, hogy ez azért túlzás. A Birodalom visszavágot továbbra is az eddigi legjobb SW filmnek tartom, mégpedig a következőért: A nem annyira jó Új remény után ez volt az a film, ami igazán érdekessé tette a történetet, itt derült fény arra a titokra a Skywalker családról, ami miatt már többről volt szó, mint egy sima űrhajós-lövöldőzős filmről. És még ezer okot felsorolhatnék, hogy miért annyira nagyszerű az a film, de ezt már sokan megtették előttem, nem akarok másokat ismételni. A lényeg, hogy a Zsivány egyes nem ér fel hozzá, nem ad újabb lendületet a fő sztorinak, nem definiálja újra az egyes szereplőkről alkotott képünket, csupán színesíti a világot. Azonban minőségben megközelíti, azok is elégedettek lehetnek, akik gyűlölik az Ébredő erőt.

A film története röviden annyi, hogy arra kapunk választ, hogy a lázadóknak hogyan sikerült ellopniuk az első Halálcsillag tervrajzait, hogy aztán a yavini csatában annak rendje és módja szerint elpusztítsák azt. Hatalmas piros pont a forgatókönyvnek, hogy arra is kapunk egy elfogadható magyarázatot, hogy miért létezhetett egyáltalán az a gyenge pont, amit aztán a lázadók az X-Wingekkel ki tudtak használni. Nevezetesen ezt a fegyver tervezője (Galen Erso, azaz Madds Mikkelsen) találta ki egyfajta személyes bosszúként a felesége halála miatt. Sikerült úgy megalkotnia a terveket, hogy a birodalomban senkinek nem tűnt fel, hogy azzal a bizonyos szellőzőjárattal lesznek még problémák. Jó, mint úgy általában a SW filmekkel kapcsolatban, aki nagyon szőrszálhasogató akar lenni, ebbe is bele tudna kötni, de mivel ez nem egy hardcore sci-fi, én elnézem neki, ez mégiscsak egy mese. Galen lánya (Jyn, alias Felicity Jones) végignézte, ahogy a birodalmiak megölik az édesanyját, majd elrángatják az apját, hogy segítsen már befejezni a Halálcsillagot, mivel némi problémába ütköztek, és csak Galen zsenialitása oldhatja meg a problémákat. Jyn kicsúszik a birodalmiak karmaiból, onnantól pedig különféle álneveken zsiványkodik (értitek ;) ), amolyan törvényen kívüliként. Egy kis kémkedés után a lázadók megtalálják őt, majd ráveszik, hogy segítsen hozzáférkőzni az apjához, mivel sejtik, hogy készül valami, ami a lázadás végét jelentheti. Ezen a ponton annyiban tér el a film az eddigi filmekhez képest, hogy a történetvezetés sokkal jobban hasonlít egy igazi háborús, kémkedős történetre.  Végre nem fekete-fehér a két oldal ábrázolása, hanem inkább fekete-szürke. A birodalmiak még mindig nem törtek ki a csúnya, gonosz náci skatulyából, viszont a lázadókról megtudjuk, hogy morálisan igencsak megkérdőjelezhető eszközökhöz nyúlnak, persze a cél szentesíti az eszközt alapon. Továbbá nem is annyira egységesek, mint az eddigi filmekben, hiszen mikor végre kiderül, hogy mivel állnak szemben, többen úgy döntenek, hogy jó, ennyi volt, be kell hódolni a Birodalomnak. Újabb jó pont a filmnek, hogy ez az árnyaltabb kép nem megy szembe a kronológiailag később játszódó részekkel, hiszen itt a laza, kétségekkel teli lázadó szövetség igazi egységbe kovácsolódása is végbemegy, hogy aztán az Új reményben egy erős, határozott csapatként léphessenek fel. Csak hab a tortán, hogy még az univerzum tágítása is megtörténik, mivel megint újabb bolygókkal ismerkedhetünk meg, ellentétben az Ébredő erővel, aminek sokan felrótták, hogy ott nemhogy tágult, hanem szűkült az univerzum.

Nézzük a karaktereket, hölgyek előre, na meg persze, mert nő volt a főszereplő. Felicity Jones játékát többen dicsérték, én azonban nem voltam vele kibékülve. Egyrészt az arcjátéka számomra túl egysíkú volt, de lehet, hogy másodszori megnézésre megenyhül a szívem, ezt el tudom képzelni. Viszont amellett nem tudok elmenni, hogy az én fülemnek rettenetesen rosszul esett, ahogyan beszél, néha nem tudtam eldönteni, hogy a színésznőt leszedálták, vagy bedrogozták a felvételek előtt (igen, feliratosan néztem). A többiekkel hála az égnek nem volt probléma, Mikkelsenben továbbra sem kell csalódni, az meg nem az ő hibája, hogy fájóan keveset volt a vásznon. Személyes kedvencem a Ben Mendelsohn által alakított Orson Krennic, aki a Halálcsillag megépítését volt hivatott lemenedzselni. Mind az általa megformált törtető, ambiciózus birodalmi tiszt, mind a színészi játéka elsőrangú. A mellékszereplők számomra jelenleg érdekesebbek, mint az Ébredő erőben, gondolok itt Forest Whitaker Gerrera-jára, vagy a két kínai templom őrzőre. Mivel a film olyan idősíkban játszódik, ahol a galaxisban fellelhető 4 jedi / erőhasználóból kettő bujkál, a másik kettő pedig űrgonoszosdit játszik, érthetően nem láthattuk az eddig kötelező fénykard párbajokat. Így némi hiánypótlásként dobták be a vak erőérzékeny kínai harcost, aki kínosan lazán veri le a rámozduló ellenfeleket. És ha már Star Wars, nyilván kell valami vicces karakter is, ez volt K-2SO, egy átprogramozott birodalmi droid. A karaktere kicsit hasonló az Interstellar szarkasztikus robotjához, annyi különbséggel, hogy nála az őszinteségért felelős potmétert nem tekerik lejjebb. Ennek köszönhetően az amúgy igencsak sötét történetet jól tudták ellensúlyozni néhány jól eltalált egysorossal ("Ha nekimegyünk, szétesik az űrhajó, és meghaltok. Persze nekem mindegy, én jól elvagyok az űrben is"). Természetesen felbukkannak a klasszikus filmek szereplői is, a birodalmi oldalon megkapjuk a (talán digitális?) Tarkint, aki most is hatalmas rohadék, és persze Darth Vadert. Utóbbi jelenlétét nem vitték túlzásba, nem is baj, úgyis eddig hat (bár ha a gyanúm igaz, akkor hét) film szólt az ő karakteréről. A film végi fénykardos darálós jelenete bár ütős volt, ha nem kerül bele a filmbe, nekem nem hiányzott volna. A másik oldalon több ismert karakter is feltűnik, mint Mon Mothma (A jedi visszatérből lehet ismerős), C-3PO, R2-D2, és a záró jelenetben Leia Organa. Bár 2016-ban ezen annyira nem kell meglepődni, de azért megjegyzem, hogy közülük az emberi karakterek megszólalásig hasonlítanak az eredeti széria színészeire. Konkrétan ha nem tudnám, hogy az eredeti filmben Tarkint játszó Peter Cushing már nem él, akkor azt hittem volna, hogy őt kaparták elő a fészerből. Jó hír, hogy Vader hangját még most is James Earl Jones adja.

Külön szeretném dicsérni a film látványvilágát. Mivel a történet konkrétan pár órával az Új remény előtt ér véget, hűek voltak annak vizualitásához, értem ez alatt a mocskos, poros utcákat, szobákat, letisztult, rideg birodalmi létesítményeket. Csata pedig van mindenhol, földön, levegőben, űrben. Az űrbéli ütközet megvalósítása méltó a Jedi visszatér csatájához. A trailerben láthattuk, hogy itt is lesznek birodalmi lépegetők. Itt a felbukkanásuk nem ütött akkorát, mint a Birodalom visszavágban, egyrészt azért, mert annak idején ez hatalmas újdonság volt, másrészt most közel sem voltak olyan kemény ellenfelek, sokkal könnyebben elhullottak. Talán fura űrlényekből mintha kevesebb lett volna, mint az eddigi filmekben, e téren nem nagyon erőltették meg magukat a készítők. A zenét most már nem John Williams szerezte, hanem Michael Giacchino. Nem mondom rossznak, de azt be kell vallanom, hogy sajnos most ha fejen állnék, se tudnék felidézni egyetlen zenét sem a filmből. És igen, a hír sajnos igaz, ezúttal elmarad a klasszikus sárga betűs, űrben úszó bevezető szöveg. Ennek okát csak sejtem, valószínűleg ezt meg akarják hagyni a fősodorbeli filmeknek, de tökéletesen meg tudom érteni, ha ez sokaknak nem fog tetszeni.

Pro:

• Igazi, komoly háborús történet
• Árnyaltabbak a lázadók
• Jól elhelyezett kameok, utalások
• Emlékezetes karakterek
• Jól használták a CGI-t
• K-2SO :)

Kontra:

• Klasszikus bevezető hiánya
• Gerrera halála értelmetlen
• Gerrera letesztelte a birodalmi expilótát, de ennek nem láttuk a következményét
• Felicity Jones

Összegzésül annyit, hogy a Godzilla után nagyon tartottam attól, hogy Gareth Edwards ezt a filmet is elrontja, ám most ezzel a filmmel megmutatta, hogy tud ő rendes munkát is végezni. Sőt, a film megítélése pont a Godzillával ellentétesen zajlott le. Utóbbi imdb pontszáma már a film premierje előtt bőven 9 fölött volt, aztán ahogy elkezdték vetíteni, rohamosan csökkent, jelen sorok írásakor 6.5-ön áll. Egy hete egy ismerősöm aggódva közölte velem, hogy fél a Zsivány egyestől, hiszem milyen rossz pontszáma van már, erre tessék, most felkúszott 8.3-ra. Szerencsére a Disney által kikényszerített újraforgatások sem ártottak neki, igazi ütős, a klasszikus részek szellemiségéhez hű filmet kaptunk.

U.i.: Megnéztem másodszorra is, most magyar szinkronnal. Csupán két kérdésem van, és nem, nem a szinkronszínészeket szidom most, hanem aki kiválasztotta őket:
- Kinek az ötlete volt Markovics Tamást berakni Cassian szerepére?!
És, ami még durvább volt:

- Hogy lehetett így megerőszakolni Darth Vader hangját? Horányi László? Most ez komoly? Vagy 2016-ban nem lehet legalább kicsit Vaderesebbre torzítani azt a hangot? Kedves hangmérnökök, kb 1 percembe telt megtalálni ezt a kis tutorialt, nem kell megköszönni: https://www.youtube.com/watch?v=NJJ4i_ai4tw
A lényeg, aki ezen nem akarja felhúzni magát, inkább feliratosan nézze.